Night Owl vs Black Lotus

Kis tanakodás után megnyomtam a számomra legkedvezőbb nevet, ami nem volt más, mint Black Lotus. Nagyon tetszett a neve tetszése olyan egzotikusnak tűnt. Ami rányomtam a nevére közvetlenül utána a Duell láncos gombra erőltettem a kezemet. Az egész világ alapjaiban változott meg. Minden talpalatnyi föld barnás kőzetté változott és a hőméréslett ugrásszerűen megnőtt. Csak ámultam a folyamatos transformácio amely az egész termett beborította. Pár pillanattal később már semmi nem maradt, ami egy osztályteremre emlékezetett volna. Egy szöveg kezdett lebegni előttem miszerint a Vulkán színtéren tartózkodom és elindult a harc. Ez számomra hatalmas megdöbbenést váltott ki hisz soha nem játszottam 3d-s kivetítésű játékkal azelőtt. Első, amit megláttam magamból az a vékony ujjacskáim voltak mind a három. Kikerekedett szemmel fedeztem fel miszerint egyáltalán nem a régi megszokott testemben vagyok. A lábujjaimból csak kettő volt meg és a hasam is jóval nagyobb volt. Sajnos nem volt a közelben egyetlen egy tükör sem ezért kénytelen voltam végigtapogatni a fejemet. Furcsa égnek meredő füleim voltak és éles csőröm akár egy madárnak. Kissé hátra akartam fordulni, hogy jobban megnézhessem magamat és hírtelen az egész törzsem megcsavarodott. A fejem a fenekemmel egy vonalban volt vagy legalábbis hasonló. Megkíséreltem visszafordulni és nagy megkönnyebbülésemre sikerrel jártam. Nem szívesen jártam volna a fenekemet elől hordva. Miután sikerült salyát csodálatomnak véget vetnem észrevettem, hogy a talaj elégé instabil és a forróság is egyre csak erősödött. Ezen nem volt mit csodálni tekintetbe véve, hogy egy vulkán belsejében voltam. Nem tudtam nem mosolyogni egy ilyen fantasztikus pillanatban. Az idegennek mégis igaza lett miszerint szilánkjaira fog törni a valóságom. Mikor az eget akartam kikémlelni különös dolgokra lettem figyelmes. Egy visszafelé számoló órára, egy energia és egy életerő csíkra pont, mint a verekedős játékokban. És egy névre, amit soha életemben nem halottam. Nem tudom ki adhatta nekem a Night Owl nevet, de meg voltam győződve nincs ki a négy kereke.
Az önfelfedezés nem tartott tovább két percnél. Magam előtt egy ében fekete kristályokból összeálló alak állt. Nem tudom mi volt pontosan, de én első ránézésre egy égkő robotnak gondoltam.
-Szóval te lennél Black Lotus. Üdv. Mit szólnál egy kis bunyóhoz?- ezzel megropogtattam az ujjaimat. Nem sok mindent tudtam erről a játékról, de jó pár pankrációs műsort láttam már. Úgy gondoltam ez sem lehet nehezebb. Mosoly terült végig a számon majd indulás előtt még hozzá tettem.
- Van valami mondani valód vagy elkezdhetjük? -
Ha beszél, megvárom, és aztán rohanom le, és ha nem szólal meg az se baj. Vicsorogva rohanok felé és igyekszem a karomat beleakasztani a nyakába és a földre dönteni. Mivel látom elég furcsák a karjai ellentámadás eseten megpróbálok félre ugrani.

Ma reggel volt egy igen csak fárasztó Területi Harcunk. Nem mondom ez a mostani csapat most nagyon megdolgoztatott még engem is. Valószínűleg a legtöbbjük hatos szintű volt., de szerencsére ez sem tudta kedvüket szegni. Még Haruyuki~kun is nagyon ügyesen harcolt. Ezüstös szárnyait meglátva az ellenfél egy pillatantra megriadt, vagy talán az én látva nyom lehetett az? Végül is az ember nem minden nap ütközik bele egy királyba. Hát igen nem hagyhatom, hogy ezt a kis területet is elvegyék, mit gondolna akkor az én ezüst varjúm? Ha hagynám, hogy egy kóbor csapat legyűrjön engem, a Fekete Királyt.
- …me… hime… Hime! Figyelsz?
- Oh, Megumi… bocsi egy kicsit elkalandozott a figyelmem. – fordulok egy enyhe mosollyal a lány felé.
- Mi az csak nem megint Haruyuki~kunon jár az eszed? Hát nme csodás a szerelem?! *megpördül*
- M… mégis miket beszélsz? Ne mondj ilyen butaságokat és csak a szü… – ekkor elég hülye arcot vágok, amint majdnem mondok valami teljesen félreérthető dolgot.
- Szü? – néz rám Megumi kérdően.
- Ah, az óra! Menjünk testnevelés óránk lesz!- azzal zavaromban hamar fel is állok az asztalomtól és indulok a terem elülső ajtaja felé. Pont mikor elérem azt és átlépnék a küszöbön, hirtelen megfagyok. A világ a már jól ismert kék fény borítja be, ám nem sokáig. Testem lassan megkapja a végső formáját, szerencsére most Black Lotus-ként lépek a párbaj térre így megőrizve inkognitómat.
- A Vulkán színtér? – nézek végig a kráteren. Meleg van. Ez a pálya nem igazán tartozik a kedvenceim közé. Miután ezt is tisztáztam tekintete a párbajozók nevére tévedt. Az ellenfelem szintén fekete? Ez érdekes lesz… ugyan akkor…
- Neked aztán van merszed. Egyenesen egy királyra támadsz? – felelem, miközben a fiú elindul pufók testével felém. Eközben jómagam élesítem pengékké módosult karjaimat.
- Hm… – csak ennyi a hozzáfűzni valóm a fiú cselekvésére, majd röviddel az előtt, hogy megragadhatná a nyakam bal térdemre helyezve a súlyom letérdelek, miközben jobb lábamat kinyújtva próbálom meg kirúgni vézna lábait, majd ha a hátára esett felállva szegezem torkának a bal pengémet.
- Ahogy sejthető volt egy kezdőtől.- felelem, ha sikeresen végre hajtom a fentebb írtakat. - Remélem, tudod, hogy ellenem ne győzhetsz… – meggondolatlan döntés volt tőle pont a legerősebb játékost kihívnia az iskolán belül.

/A kövi posztal nem kell sietned, holnap nem tudok írni, utána pedig egy hétre nyaralni leszek./

Mikor megláttuk egymást megjegyezte tele vagyok bátorsággal, hogy egy királyra támadok. Be kell vallanom fogalmam sem volt mire akart ezzel célozni. először arra gondoltam talán annyira jónak gondolja magát, hogy a retro kifejezéssel illette magát. Aztán az is végig futott az agyamon mi van, ha ez egy rangot jelent. Nem voltam biztos benne, de úgy rémlett a neve mellett egy szám is díszelgett méghozzá a kilences. Az én rangom az egyes, mint minden zöldfülűnek ám fogalmam sem volt a kilences mennyire magas pozíciót jelent. Agyalás közben sikerült odaérnem, hogy a földre teperjem és megadjam neki, amit érdemel. Való életben nem bántanék nőt főleg nem így ám ez nem a valóság volt. Azonban semmiféle bántalmazásra nem került sor. Lotus egy könnyed mozdulattal kisodorta a lábaimat majd pengeszerű kezét, ami hosszabb volt, mint előtte a torkomnak szegezte. Közölte velem, hogy ellene nem győzhetek.
- Ki mondta, hogy győzni akarok?- ezzel rögtön jobb oldalra gurultam majd talpra pattantam.
-A lényeg az élvezet- majd suttogva folytattam- és az, hogy végre ne legyek nulla. -
Nem győzni akartam csak bebizonyítani, hogy én is érek annyit, mint mások. Hiába egy szuper harcos volt az ellenfelem remélhetőleg egy ütést be tudok neki vinni.
- Mutasd meg valóban erős harcos vagy és nem a szád jár. Vedd ezt úgy mind bemutatkozó. –
Sajnos a külsőm nem éppen a legjobban lett megtervezve. A lábai és karjaim túlságosan is aprócskák voltak. Ráadásul három ujjal nem lehetett egy jót bemosni senkinek. Nem tudtam mást tenni, mint csonka kezemet bokszoló állásba emeltem és ellenfelem felé ütöttem. Sajnos eléggé esetlenek voltak a mozdulataim nem volt nehéz kitérni előlük.
Valahányszor eltévesztem mindig morgó hangot adok ki magamból vagy eleresztek egy szitkot.
-A fenne, essen abban, aki ezt a testet tervezte. -