Blood Raven vs Azure Reaper

Nerima, semmiben sem másabb a város többi részénél. Illetve van valami... Az itteni szupermarketben komoly leárazások vannak. És ez már csak mára érvényes!
25-50%-os leárazás! Nem olyan esemény ez amit, hozzám hasonló egyedül állók kihagynának. Persze, persze, a szüleim küldenek pénzt. De ha jut is marad is az sokkal kényelmesebb, főleg ha kicsivel több is marad... Hosszú volt az út még metróval is, vagy legalább is a türelmem próbára tette. Minden erőmet össze kellet szednem, hogy a tömeg ki ne lökjön a járműből. A tetejébe még ott volt az áramszünet is és mire úgy tűnt minden rendben valaki elájult ennek köszönhetően még egy jó félórán át álltunk... A tömeg nyomora... csak szabaduljak már ki. Újra érezni akarom a friss levegőt! De miért kell ezt nekem elviselnem? Kérdeztem magamtól, már csak pár meg álló, hogy elérjem a központot.[Nerima határát már elérte  a szerelvény] Na a séta még így is fárasztó lenne... Addig is:
Burst Link! Kihívás: Azure Reaper
Let's go Motyogom miközben Directlink avatárom felölti a párbaj avatárom formáját. Igazán kellemes légkörű pályán találtam magam. Romos épületek, kidőlt lámpák, lerobbant járművek, lángoló hordók. Világvége hangulat, a kedvenc párosításom. Talán azért mert nekem is gyakran volt meg olykor van is világ vége hangulatom, valahogy közel áll a szívemhez... Nagyot szippantok a levegőből. Érzem, ahogy "erő" tölt fel. Itt úgy érzem, ha akarnék, se tudnék veszíteni. Arról nem is beszélve, hogy a gondosan kitervelt stratégiámnak kedvez ez a sok épület. A háztetőkről látom, ahogy figyelő szemek merednek rám. Ellenség? Nem, közönség. A művészek pedig a közönséget sosem akarják az ellenségüké tenni. Ha bár nem vagyok művész, de szeretnék egy tiszta lövéssel művészetet teremteni ezen a harctéren. Szóval azt hiszem nekem se célom a közönséget bőszíteni, bár az igazi művészekkel ellentétben azt hiszem nekem meg kell várakoztatnom őket. Én más kép játszok... De mi van az ellenféllel? Biztos a közelben van, ha bár nem látom. Neve Azure Reaper. Azure... az egy kék színű kavics nem? Akkor feltehetőleg nem szeretnék vele közvetlen találkozni. Reaper... na azt nem tudom mennyi köze van a második névnek a tényekhez, például nekem "Raven", de meg kell hagyni eddig semmi közöset nem fedeztem fel köztem és a varjú között. Na majd teszek pár megfigyelést, egyelőre ezt a kérdést jobb nem firtatni tapasztalatok hiányában. Ellenfelem még sehol, de feltehetőleg a közelben van. Valahol... Szóval kihasználom az alkalmat, hogy az útról letérve berohanjak az épületek közé. Rövid időn belül találtam a közelben egy, a többinél kicsivel magasabb épületet. Ott foglaltam lőállást.
A puskát mellemhez szorítva feküdtem a romos tetőszerkezet gerendái és cserepei között.
És el nem vettem a szemem a távcsőtől. Türelmesen vártam, hogy mikor tűnik fel a préda.
Kaszás? Majd most meg tudjuk melyikünk is hozza gyorsabban a halált...

Az iránytű kb mutatja az ellenfelem merről... feltehetőleg közelít. "Szerencsére" nem hajszálpontos, így attól nem kell félnem, hogy hirtelen megtalál. Hát igen... Ezt a játékot, úgy tervezték, hogy az ellenfelek megtalálják egymást, nem úgy, hogy szimplán elkerüljék a másikat. Így elég nehéz, de nem lehetetlen rejtőzködni, de legalább annyi előnye van, hogy nem nekem kell keresnem. Az ellenfelem láthatóan maga jön, hogy végezzen velem. Akkor most ki a vadász? Kérdezem, magamtól miközben kibiztosítom a fegyvert. A fegyver kattan egyet ezzel jelezve, hogy a golyó a csőben van. Ez a kattanás felért egy szívdobbanással. Furcsa érzés fogott el, de egyáltalán nem rossz. A célpont lassan közelít az épületek között. És hoppá. Kaszája van! Úgy fest nem is a hagyományos fajtából, ez valami energiából van. Érdekes, első osztályú effekt. Már célkeresztbe vettem, ki kell használnom a meglepetés erejét. Várj, várj, várd ki... MOST!!!! Ordított a fejemben egy hang. A fegyver kétszer egymásután dördült el, a zaj végig visszhangzott az épületek között, elfedve a hangforrását. A golyók süvítettek, ahogy átlépték a hangsebességet. Madarak módjára szelték át az eget, mindössze egy cél vezérelte őket... hogy varjak módjára csapjanak le a holtestre, mert már halott volt... csak nem tudott róla.
Ezek után különös megérzéstől vezérelve kivettem a tárat és visszaraktam az övembe és helyette betöltöttem egy robbanó lövedékes tárat. A csőben tehát még van egy sima lövedék utána robbanókat tölt be a fegyver. Vajon ki lesz a halál méltóbb hírnöke? A kaszás vagy a varjú? Gondolkodtam. Majd kiderül. Addig is.. Jöttem... Mondtam, de nem folytattam, a többi még ráér. Nem kell sietni.

Hp:1000
Mp:0/200
Erő:4
Védelem:2
Intelligencia:2
Sebesség:3
Speciális képesség:2
//Jegyzet magamnak:
lőszer állapot:
-4X 5 sima tár + 1 amiben még 2 van
-3X 5 robbanó amiből egy betöltve.
-4X 6 pisztoly lőszer ebből egy betöltve//

A megérzésem jó volt, jó ötlet volt kicserélni a tárat. A hiba ott volt, hogy túl hamar kijött a fedezékből. Kár... szívesen kirobbantottam volna, na majd legközelebb. Gondoltam. De láthatólag nem olyan eszetlen mint feltételeztem. Vagy legalábbis, gyorsabban kapcsol, mint vártam. Arra számítottam ott fog csücsülni amíg ki nem találja hol vagyok de láthatólag, ezen hamarabb túl esett mint vártam. A lövésem ugyan még távol áll a művészettől de kezdetnek megteszi. Viszont láthatólag kiszúrt, vagy legalábbis sejti hol vagyok. Mivel cikk cakkban rohan felém. Persze... ez jó technika, azok ellen akik csak pazarolják a lőszert és nem képesek rendesen célozni. De egy mesterlövész ellen annyit ér mint elefánt ellen a fogpiszkáló. A mesterlövész uyganis tudja hova kell lőnie ahhoz, hogy az ellenség pont belefusson. Azok az elmebetegek a filmekben meg szó szerint vakon lövöldöznek remélve, hogy egy-két lövésük betalál. De ha végig gondolnák, hol van most és hol lesz 1 másod perc múlva akkor nem a célpont mögött száguldanának el a golyók ahogy általában. Így viszont a célzás nem sokkal nehezebb mintha egyenesen futna. Sőt... csak annyi, hogy párszor másfelé kell mozdítanom a csövet. Na persze mivel még mindig elég kevés a tapasztalatom az ügyben könnyen elszámolhatom, hogy a golyó mennyi idő alatt teszi meg a kelő távolságot. Na nem mintha nem tudnám kiszámolni... de kinek van rá ideje? Na persze szerencsére most nem közönséges golyó van a tárban, a robbanó fejesnél meg a pontosság amúgy se olyan fontos... Mikor meg láttam, hogy egy sikátorba akar be menni, azonnal célba vettem annak bejáratát. És lőttem az persze már más kérdés, hogy mekkora sikerrel. Ugyanis elvettem a szemem a távcsőtől majd felálltam.
Na most mit csináljak? Sóhajtottam. Szétlőhetném az útban lévő épületet, van elég robbanó fejes golyóm, de mit csinálnék utána? Ha nem lenne mikor tényleg szükség lenne rá. Nem akarom meg tudni, inkább nem kockáztatok.
Ezért inkább leballagtam egy emeletet az omladozó lépcsőkön. És kinéztem egy az épült ellenkező oldalán lévő ablakon, bár ezt megtehettem volna a mellette lévő párméter átmérőjű lyukon is, de ez mégis csak más...
A szomszéd épület nincs messze, de nem tudok átugrani. Ha a szigony pisztolyt kellő tapasztalat nélkül használom 90% az esélye, hogy a szomszéd ablak helyett a szomszéd falon meggyekbe... természetesen az a rész csak az érkezésem után válna romossá...
Ezért inkább egy kevésbé elegáns módját választottam a távozásnak. Elvégre a főbejáraton át csak nem távozhatok? A jelenlegi állás szerint ha kijön a sikátorból véletlen kiszúrhatna ahogy távozom.
Ezért inkább az ablak keretbe lőttem be a szigonyt, a puskát a hátamra vetve amilyen gyorsan csak tudtam le ereszkedtem a túl oldalt. Majd meg vártam amíg, a szigonyt ismét behúzza a csőbe.
Ez így jó is lesz, az iránytű a távolodást nem mutatja, ha meg ugyan abban a síkban mozgok elfordulni sem fog. Tehát az ellenfelem mire észreveszi, hogy leléptem már messze.... vagy legalábbis valahol máshol leszek.

És rohanva indultam el, egyenesen az úton, új lő állást keresni, és találtam is... ezúttal egy alacsonyabb épület tetején, szorosan több másik mellet. Közvetlen az út mentén.
Jobb híján megteszi.... bár azért kíváncsi vagyok akkor mit kiabálhatott az a lány... A tárat mindenesetre vissza cseréltem.

Hp:1000
Mp:30/200
Erő:4
Védelem:2
Intelligencia:2
Sebesség:3
Speciális képesség:2
//Jegyzet magamnak:
lőszer állapot:
-4X 5 sima tár + 1 amiben még 2 van betölve
-2X 5+ 1X4 robbanó
-4X 6 pisztoly lőszer ebből egy betöltve//

Gyere... gyere... Mi tart eddig? Hopsz itt jön. Bár nem éppen, úgy ahogy számítottam. Az épület emeletéről hirtelen kirontva csapot le rám. Ilyen elmebeteg, ugyan akkor stílusos támadást még nem láttam. Vajon ez a felgyorsult világban rendszeres lesz? Döbbenten néztem a felém közeledő kék foltot. Mikor megpillantottam már tudtam, hogy baj van. De akkor még csak megérzés volt, mikor félúton járt akkor viszont már pontosan be tudtam saccolni, hogy nem ártana odébb állnom. Csak egy kicsit... Olyan 1-2 mérföld megtenné kezdetnek. De sajnos arra még várhatok. Ekkor tájt eszembe jutott mesterem tanítása a kékekről.
"A kék az a szín, ami nem zöld, de nem is fekete és pláne nem piros!" Lassan kezdem megérteni, hogy ennek a mondatnak bármi bölcsen is hangzott az égvilágon semmi értelme sincs. De talán a másik nyújthat mentő kötelet... "A kék csak addig kék, amíg be nem zöldül!" .... nem....reménytelen. Ennek semmi értelme. Mindenesetre tényleg távoznom kéne már. Hátra ugrottam még ép, hogy elkerülve a méretes kaszát. A szele meg akár akartam akár nem, de kellemetlenül megérintett. Aminek az lett a következménye, hogy megállapítottam nem szeretném, ha ez eltalálna. A kasza így is elvitt egy kisebb darabot az épületből. És kis híján fel is kiáltottam, hogy vigyázz merre hadonászol azzal a valamivel, mert ezzel ketté is vághattál volna. De szerencsére még időben eszembe jutott, hogy ez lenne a cél. Hát jó... by by. Mondom gondolatban és már iszkoltam is. Épületről épületre ugrálva akár a filmekben ép az ellenkező irányba. Abban a reményben, hogy ellenfelem élvezi a sziesztát a tetőn lógva és nem siet utánam.

Hp:1000
Mp:50/200
Erő:4
Védelem:2
Intelligencia:2
Sebesség:3
Speciális képesség:2
//Jegyzet magamnak:
lőszer állapot:
-4X 5 sima tár + 1 amiben még 2 van betölve
-2X 5+ 1X4 robbanó
-4X 6 pisztoly lőszer ebből egy betöltve//