Steel Princess VS Mad Dollmaster

Egy unalmas nap elébe néztem. Nekem iskolai szünetem volt, viszont öcsém, sajnos a suliban kuksolhatott. Sajnáltam szegényt, de hát ez a sors keze. Anyuék most is, mint általában külföldön vannak. Dolgoznak, nyaralnak... ki tudja... Minden esetre én most, hogy itthon végeztem mindennel, és szabad az egész napom így eléggé unatkozom. Nyah akkor asszem kéne valamit alkotnom, még mielőtt az unalomba halok bele.
- Burst Link! kiáltom el magam, és reménykedek benne, hogy lesz egy kihívásra váró ellenfél.
Ahogy elhagyom a való világot, és bejutok a Felgyorsult világba, egy hídon találom magam. Ahogy lenézek egy übermély szakadékot pillantok meg. Oda nem lenne jó leesni. Gondolok gyorsan bele. Az ártana a szépségemnek. Viszont ha véletlen egy piros ellenfelet találnék most magamnak, az se lenne túl jó. Hisz a rengeteg autó mögött el tudna bújni, és onnan tudna tüzelni. Hirtelen a nevem és a számláló mellett megjelenik egy másik név is. Mad Dollmaster. Vajon milyen színű lehet... Nálam már a nevemből lerí, hogy milyen színű vagyok. Jobb lesz először egy kissé fedezék mögé húzódok, majd ha meglátom az ellenfelemet, akkor én is előjövök. Tudom, ez nem túl etikus, de hát ez van. Mondjuk jobb lenne, ha öcskössel együtt harcolhatnák, de hát ez van.
Amikor meglátom ellenfelemet kicsit meglepődök. Elő is jövök a fedezékemből.
- Üdvözöllek. Ahogy elnézem, veled fogok harcolni. Jó mérkőzést.- Nézek ellenfelem irányába, majd kihúztam kezemet a masni takarásából, és acélpenge kezemen megcsillant a napfény. Hát akkor hajrá. Ez az első párbajom, de nem vagyok hajlandó elveszíteni vagy feladni.

Az iskolában unom az agyam biológia órán. Unalmamnak alapja, hogy az adott anyagról ami az emberi test már bőven többet tudok, mint amit elmondanak. Unalom, unalom és unalom. Ezen szavakat ordítom képzeletemben miközben a fejemet verem a falba szintén ott, miközben a valóságban a fejemet támasztva vártam a feloldozást jelentő csengő szót.
Ami meg is csendült, ám kínomat fokozva váratott még engem. Nem is kellet egy pillanatnál több már is a legközelebbi isten áldotta pont felé siettem. Azt tudni kell, hogy mi így hívjuk azt a kevés nem túl feltűnő helyen lévő helyet ahol fel lehet csatlakozni a globális hálózatra, ugyanis egyébként az iskolán belül csak az iskolai zárt hálózatba lehet belépni.
-Burst Link! Ejtem ki kissé halkan és már ki is hívtam egy játékost akit Stell Princess-nek hívnak.
Megérkezve a sivatagos talajon állók. Körbenézek és egy olyan pályán találom magam melyen még nem jártam, de már hallottam róla, bár az most nem segít rajtam. A pályán végig egy széles szakadék húzódik, melynek két végét egy jó fedezéket és búvóhelyet nyújtó roncsokkal teli híd köt össze.
Örömömre szolgál a tény hogy mikor ellenfelemet megpillantom ő a híd túl oldalán áll és még nagyobb örömömre, hogy átszólva nekem megtudom, hogy még nagyon kezdő, de nem szabad elbíznom magam ezért rögtön kezdem minden stratégia alapkövével, vagyis a megtévesztéssel.
-Üdvözöllek én is! Nos én is hasonló cipőben járok. Ha gondolod gyere át ide akkor nem kell majd ott a romhalmazok között szerencsétlenkednünk. Közlöm barátságos hangon, miközben örülök hogy nincs arcmimika itt a játékban, mert bár a hangom szerintem nagyon meggyőző volt ám az arcomról lehet lerítt volna a hantázás.
Várom ellenfelem reakcióját, ha megindul a hídon akkor kihasználva, hogy a roncsoktól nem lesz rám látása a híd elejénél felállítok két botlódrótnak szánt kis csapdát a marionett drótjaimmal és két drótot a csuklómra tekerek és a két alsó bábkéz csuklójára, majd előveszem a két felső kezet szintén a csuklójánál fogva és megrántom őket, hogy V alakban megmerevedjenek. Nem akarok még mindent bevetni, de egy fél arzenálos kezdés azért elkelhet.

Azt állítja, ő is kezdő, de vajon hihetek neki. Szeretné ha átmennék a másik oldalra, de honnan tudjam, hogy az nem csapda-e. Mindegy valamit villám gyorsan ki kell találnom. A kocsik tetején cikázva próbálok hozzá közelebb jutni, majd mikor a kellő távolságba érek tőle elordítom magam:
-Hollow!- Kezemben megjelenik az ostorom, és a következő pillanatban már Mad felé sújtok vele. megpróbálom körbetekerni az ostorral, majd magam felé húzni. Ha ez sikerül, akkor a következőket kérdezem tőle:
- Mit tudsz pontosan erről a helyről, és a játékról?
Ha nem sikerül, akkor kardra váltok, és elkezdek ellenfelem rohanni, majd amikor már úgy érzem, hogy elég távolságra vagyok, hirtelen mégis hátra ugrok. Valahogy nem bízok ellenfelemben. Nem tudom, mit kéne tennem. Úgy érzem, egyedül kevés vagyok. El vagyok veszve. Félek, és nem akarok itt lenni. Tudom, én akartam izgalmat, é én gyorsultam fel, de most már nem akarom. Nem tanítottak mg semmire. Aki megtaníthatott volna, az halott. Nem ismerem a világot. Nem ismerem a szabályokat. Nem tudom, mit kéne tennem. Nem értek semmit. De azt tudom, hogy valamit muszáj tennem. Érzem, hogy támadnom kéne, ereim forrnak az adrenalintól, szívem kalapál, mint a légkalapács, vagy a vonat kerekei. De ezek csak virtuális érzések, hisz most robot vagyok. Mégis félek. A szívem azt súgja, támadjak, de az eszem visszatart. De nem tehetek mást. Tehát újabb rohamra indulok, akár csapda, akár nem.
- Mond csak, téged mi az, ami hajt idebenn, és te melyik frakcióhoz tartozol? Eddig nem láttalak még, szal tényleg új lehetsz. De talán neked van, aki elmeséli, hogy mi is folyik idebenn.- Mondtam, miközben kardommal vágást próbáltam ejteni ellenfelemen.

Megindult felém és szerencsére míg úgy sem volt túl jó rám látása, hogy okosan nem a roncsok között hanem azok tetején közeledett felém. Így szerencsére van esélyem rá, hogy nem vette észre a drótokat. Teljesen felkészülten vártam ellenfelem. Legalább is én úgy hittem, hogy így van de arra nem számítottam, hogy ellenfelem fegyverzete egy ostor mellyel relatív távol tőlem csapást mért rám. Ostora a jobb csuklom köré tekeredett és maga felé rántott. Sima állásomból csak akkor lettem volna képes állva maradni ha elég gyorsan kapcsolok és egyik lábammal kitámasztom magam a rántás irányába, ám nem így történt így a földre hulltam a csuklom köré szorult ostortól és sebzést szenvedtem attól.
-Mit tudsz pontosan erről a helyről, és a játékról? Hangzik el ellenfelem kérdése. Úgy tűnik neki sem volt kinek el magyaráznia, hogyan is mennek itt a dolgok. Kíváncsisága becsülendő ám eme tudásszomj kezemre játszik, mert ennek hála volt idő egy pillanatnyi gondolkodásra. Elengedtem fegyverem a jobb kezemből és megragadtam azzal az ostort és rántottam rajta egy erősset. Ezzel nem sebzek rajta de ha minden jól megy akkor az öreg rozsdás autó tetejéről pont a két drótba zuhan mely így duplán okoz neki sebzést. Állása stabilnak látszik ám a váratlan mozdulatom több mint valószínű eléri majd hatását. Ha a földre puffan abban az esetben nem fogom újra letámadni és felszólítom, hogy maradjon a földön és akkor elmagyarázom neki amit én tudok. Ám azért megragadom bumeráng módban lévő fegyvereim. Ha sikertelen voltam hát akkor nehezebb dolgom lesz, de remélem akkor is sikert érek el. Ebben az esetben a kissé megingó ellenfelemet megpróbálom mégis csak a földre teríteni, úgy hogy a bal kezemben lévő fegyveremmel támasztó lábát kidobom (sebez) és újra rántok egyet, így szintén előre bukna a drótokba és ugyanazon felszólítás és ajánlat hagyná el "ajkaimat", mint az első esetben. Ha valami csoda folytán vagy hihetetlen bénaságom, esetleg ellenfelem profizmusának hála nem sikerülne őt földre küldenem, akkor a legrosszabb forgatókönyv jön, hogy várom hogy újra támadjon és megpróbáljam azt valami módon hárítani és ellentámadni.


Élet:1000/825
MP:200/40
Erő: 6
Védekezés: 1/0
Sebesség: 3
Különleges Képesség: 3

Chotto matte! Drága Hercegnőm a k.képességed csak akkor használhatod ha az meghajtòd elérte a 200 egységet! Tehát a támadásod érvénytelennek számít, javítsd a posztod és utána Mad is!