Aaron Blackfire

~ Adatlap

Név: Aaron Blackfire
Nem: férfi
Iskola: nem jár iskolába (ET résznél részletezve miért)
Szül. ideje: 2036. december 1.
Kor: 16

~ Előtörténet

Az életem olyan, mint egy romhalmaz. A balsors kísérte az utamat a születésem óta. Szinte már eszemet sem tudom, mikor voltam valamikor is nyugodt békés körülményben… Talán 4 éves koromig.  A születésem minden gond nélkül lement egy Tokyoi kórházban, és amint megvoltak a szokásos dolgok, már vittek is haza a szüleim. Tehetős emberek voltak mind a ketten, olyannyira, hogy apám véteknek tartotta, ha 1 nap nem ehetett legalább 5 alkalommal, nézhetett TV-t órák hosszat, vagy költhette a pénzét mindenfajta fölösleges dologra. Anyám ennél kicsivel visszafogottabb volt. Apám kövér mi voltja mellett, olyan volt, mint egy nádszál, és gyönyörű teste sok szeretőt vonzott. Apám tudta jól, hogy anyám megcsalja, de míg a férfiak hozzák a pénzt, ő mossa kezeit. Ebben a családban jöttem a világra. Már kiskoromban hamar fény derült, hogy semmit sem örököltem anyáméktól. Nem leleltem az örömömet a pénzben, és kerültem a nagy társaságokat, mikor apámék partikat tartottak. Apám, aki abban reménykedett, hogy én is egy négysikerű üzletember leszek, aki autókereskedést vezet, pont, mint ő, szinte megveszett a haragtól, mikor közöltem vele az életcélomat. A sulimban volt egy felmérés, amit a szülőkkel együtt kellett kitölteni, amikor azonban közöltem velük, hogy én óvodai pedagógus akarok lenni. Arcukon először döbbenet, majd harag futott át. Apám arcon vágott, és felparancsolt a szobámba. Nem először tette ezt. Ilyenkor általában a virtuális világba menekülök, ahol elfeledhetem a valós dolgokat. Ám a nap még nem ért véget. Egy nagyjából 5 fős tolvajbanda tört be hozzánk, azzal a céllal, hogy kifosztja a házat, és meg öl mindenkit, aki az útjukat állják. 12 voltam ekkor. Mégis talpraesettebb voltam, mint a szüleim. Az évek során érzett terror, melybe azért taszítottak, mert nem illek bele a számukra idill gyerek hatókörbe, megedzett engemet. Apám, aki megpróbálta pénzzel elhessegetni az alakokat, csak annyit ért el, hogy a tolvajok agyonverték. Ki ököllel, ki egy vascsöves, ki egy baseball ütővel. Anyámat egyelőre nem lelték. És nem is fogják. Gyáva féregként rögtön elmenekült, mikor megérezte a bajt. Engem és apámat hátrahagyva. Ilyen az én anyám. A rendőrök már úton voltak, hála annak, hogy értesítettem őket. A betörők viszont már távozni készültek. Fellélegeztem, ahogy, hallom a távolodó léptüket, majd apámhoz szaladok, ki több sebből vérzett. Némán letérdelek mellé, és finoman megtaszítgatom. Az eszméletét akartam visszatéríteni, ám ha tudtam volna, hogy mit tesz békén hagytam volna. Sokkos állapotban volt, és mikor magához tért eszeveszettül nekiállt csapkodni, rúgkapálni. Egyszer csak feldöntötte a közeli asztalt, amin valamiért még mindig égett egy gyertya. Az égő tárgy átszelte a szobát, és a függönyökbe megpattanva lángra lobbant. Megpróbáltam megállítani apám, ám egyetlen késve észrevett pillanat, és eszméletlenül terültem el a földön az ütésétől, mely a falhoz csapott. Mindig is vézna kölyök voltam… így nem meglepő, hogy ennyitől kidőlök. Mikor magamhoz térrem apám sehol, és körülöttem lángtenger. Felkiáltok rémületemben. Próbálnék menekülni, ám nem tudtam. Mire a rendőrök, és a tűzoltók ideértek testem több helyen súlyosan megégett, közte a bal szemem is, mely örökre elvesztette a fényét. Pár hónapra rá bíróság elé állítottak. Anyámék, annyira megtébolyultak, hogy engem vádoltak mindennel, hogy lefizettem az alakokat, majd felgyújtottam a családi fészket. Esélyem sem volt bemutatni ártatlanságomat. Az engem megmentő tűzoltókig, a bíróság tagjain át, mindenkit lefizettek. Szinte az egész megmaradt vagyonukat erre költötték, csak hogy lecsukassanak. És így 12 esztendősen 4 évnyi fegyházra ítéltek, melyet a fiatalkorúak börtönében kellett letöltenem. Az egyetlen vigaszom, hogy a börtönbe ugyanúgy használhattuk a hálózatot, így bár csak a pihenők idején csak, de el tudtam menekülni a világ elöl. A büntetésem hosszú volt, és könyörtelen. Velejéig megváltoztam. A legelső napon látszott, hogy nem ide való vagyok. A börtön nagyfiúi a legelső napon felfedezték, hogy én mennyire kerülöm a nagyobb csoportokat. Így mint egy kiszemelt áldozati bárány, minden nap rám szálltak. Míg egyik napon megelégeltem. Négyen voltak… négyen ellenem. Persze az ütések nagyját én kaptam, de minduntalan felálltam, és szemem a hideg gyűlölettel meredt rájuk. Elhúzódott a harc, és végül az ottani rendfenntartók szedtek szét minket. De onnantól békén hagytak. Már nem zavart senki sem. Miután látták, hogy akár a halálig képes lennék talpra állni, elvette a kedvüket a szivatósom. A sors érdekes… ugyanis a fegyház kórházában töltött következő hét alatt (ugye mert hiába nem vettem róla tudomást, a sérülések akkor is sérülések) megismerkedhettem egy másik fiúval. A többivel ellentétben ez a fiú normális volt. Szépen, lassan ebben az egy hétben kezdtem megismerkedni vele. Ő volt a legelső barátom. Mint kiderült azért került ide, mert betörtek a házába, és ő olyannyira megrémült, hogy apja egyik díszként tartott, de eredeti kardjával megsebesítette a rablót. Érthetetlen módon a fickó beperelte a családot. És a fiút hét évnyi fegyházra ítélték. Jó ideig elbeszélgettünk erről a furcsa tárgyalásról. Nem értettük ugyanis, hogy miért ő a hibás, ha ő csak védekezett. Így telt el szépen a gyógyulásos hetünk (ő is hasonló sérüléssekkel volt bent, de az ő állítása szerint csak leesett valahonnan, persze azért ezt nem hittem el), és egyik nap a pihenő alatt egy merész ötletem támadt. Legnagyobb bizalmamat mutatva behívtam a privát játszószobámban az egyik online időnkön. Így megláthatta én milyen játékokkal is szoktam játszani. Talán más őrültnek talált volna. De megszállottan kedveltem a gyorsaságot és reflexet igénylő játékokat. Volt itt NPC elleni kidobós, futóverseny és minden más. Az elmúlt évek során gyakran tértünk be az én részlegembe. Mivel ő nem szokott ilyenekkel játszani felüdülés volt számomra, hogy tényleg élvezi a játékaimat. Azonban egy nap, én is megtudhattam mivel játszik. A Felgyorsult Világ… mikor elmesélte, már abban a percben tudtam, hogy ez a világ meg fog ragadni. Bár elején megpróbálta kifigyelni, tényleg akarom-e, de végül egy félreeső helyen összekábeleztünk, és telepítette nekem a programot. Minden sikeresen lefutott, és azt mondta aludjak egyet, mielőtt játszanék. Nem értettem mire célzott, ám megegyeztünk, hogy holnap rögtön kipróbáljuk a játékot. A sors fintora ismét közbeszólt. Még aznap jöttek hozzám, hogy pakoljak. Mint kiderült jó magaviseletért előbb kiengednek. Szinte észre sem tűnt ez a 4 és fél év… az a verekedés, mely összehozott életem első barátjával, most elvitte az időérzékemet… és most eljött a búcsú ideje. Aggódó tekintettel köszönt el tőlem a fegyház kapujában, ám nem tudtam megérdeklődni a gondja, mert rögtön feltaszigáltak a buszra, mely visszavisz Tokyoba (bár Tokyo körzetében voltunk magától a várostól több kilóméterre). Az úton bár sokat gondoltam a barátomra, azonban elnyomott az álom… nem is tudtam, hogy Sousuke Akihiko mit hallgatott el előlem. Az álmok aznap megtámadtak engem. A poklok fekete lángjai öleltek körbe, és bármerre is menekültem mindig követtek. Árnyékokban megbúvó démonok üldöztek… mind mind ismerős arcok. Bár testük torz volt, arcuk váltakozva volt apáé, anyáé, és a tolvajoké. Még a fegyházasok közül is megjelent pár. Üldöztek… meg állás nélkül. Csak egy dolog fordult meg az eszemben… „Gyorsabban.. gyorsabban, míg a testem bírja!”. És ekkor megállt a busz, amitől felriadtam végül. Megráztam a fejem, és az ajtóhoz léptem… hogy a régen elfeledett város utcáira térjek.

~ Kinézet

Fekete, lófarokba kötött haj, világoskék szemek. A bőre sápadt. Az öltözéke elég elnyűtt, de még hordható. Általában hasonló öltözékekben jár, és a legtöbbjének elengedhetetlen része a kapucni. Nagyjából 160-165 centi magas és elég sovány, nagyjából 65 kiló. Viszont edzett. Nem látszik rajta, de nagyon kitartó. Bal szeme teljesen vak, és körülötte régi égési sérülés nyomai látszódnak.

~ Direct Link Avatár Kinézet

Egy apró nagyjából 1 méteres lény, mely lila ruhát hord mely elrejti az arcát, amely nincs is megkreálva, csak 2 sárga szem látszik. Fémkesztyűt, és csizmát hord, ezen felül egy varázslósüveget is hord. Kezében egy bot, melynek a tetején egy sárga kristály lebeg, amik áramos animációt kaptak.

~ Jellem

Kerüli a nagyobb társaságokat, így a légiós csatlakozással egyelőre várat. A nemrégen történt szabadulása miatt, még fent tartja a "védelmét", így nehezen barátkozik. Azonban bármennyire is komor, egy fiatal gyerkőc mindig képes felmelegíteni a szívét. Megveti azokat akik a gyengébbeket bántják, és ilyenkor ha kell a végsőkig harcol, még ha nőt is kell emiatt megütnie. Nehezen barátkozik, de akihez közel kerül, akár a végsőkig képes őt támogatni, szinte bármiben. A karakter életét képzi a Felgyorsult Világ. Az álma az, hogy örökké benne élhessen, így az egyik célja az, hogy elérje a 4. szintet. A másik pedig az, hogy ő lehessen a leggyorsabb. Senki se érje utol, senki se tudja látni mikor sújt le... és senki se pillantsa meg, ha támadásba lendül.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

~ Adatlap

Név: Grafit Hunter
Nem: férfi
Légió: -
Szín: Black (nem tiszta színű, hanem inkább grafitszürke)

~ Első Linkelésed

Megbeszélés végett, ez játéktéren lesz kijátszva

~ Kinézet

Egy 176 centi magas átlagos testalkatú férfi karakter, melynek teste grafit szürke árnyalatban játszik. Karjai nem különböznek egy átlagemberétől, csak annyiban, hogy alkarja végén a kéztő tetejéből egy-egy 10 centis penge nyúl ki a csukló fölött. Ezeket persze egy tartóba képes visszahívni, de amikor harcol állandóan elöl vannak. A sisakrész egy lovagsisakhoz hasonlít, melynek rostélya alól vörös szempár mered ki. Az avatar képtelen kiegyenesedni, és mindig görnyedten áll, amit görbített lábai sem segítenek. Karmos lábaival az illékonyabb talajon is egyszerűbben megáll. A háta közepén egy nagyobbacska kör alakú bemélyedés található, melyen szellőzőnyílás szerűen nyílnak lyukak. A kör közepén egy sárga gömb található.

Avatárhoz tartozó alap felszerelés /Külső fegyverzet/

~ Különleges Képesség

Név: Antigravitáció
Szükséges felszerelés: Energizáló Motor (hátán lévő körben lévő gömb)
Leírás: A gömb elkezd felragyogni, majd az avatar teste finoman rezegni kezd. A rá ható gravitációs erő egy részét, aminek segítségével sokkal gyorsabb képes mozogni. A hatás Kül. Képes. pontjai/2 kiskörig aktív marad, ám amint a képességet aktiválom a teljes Védekezésemből számított fél érték elveszik (így ha egy harcban már csak a védekezésem fele van meg a továbbiakban képtelen leszek védekezni).
Hatékonyság jelenlegi szinten a felszerelés épségétől függően:
100 – 80% - 200%-os gyorsulás
79 – 50% - 170%-os gyorsulás
49 – 25% - 150%-os gyorsulás
24 – 1% - 125%-os gyorsulás
0% - gyorsulás nem lehetséges
Szintezési gyorsulás
LVL 1 - max 200%-os gyorsulás
LVL 2 - max 300%-os gyorsulás (a védekezés 3/4-ede veszik el)
LVL 3 - max 400%-os gyorsulás (a teljes védekezés elveszik)