Tsurumi Yuuta

Adatok:
Név: Tsurumi Yuuta
Neme: Férfi
Kor: 16
Iskola: Umesato Junior High School


Kinézet:
Körülbelül 165 cm magassághoz 55-os testsúly párosul. Imádja a cosplayt és a kiegészítőket. Hosszú fekete haja van, azonban gyakran előfordul hogy valamilyen élénk szín is megvillan benne. Gyakran vágatja és festeti a haját.


Direct link avatar:
Rendkívül alacsony. Egy picinyke piros sapkát, pöttyös kabátot és egy buggyos nadrágot visel. A haja szőke és hosszú fülei vannak. Kicsiny testének hála könnyen tud mozogni nagy tömegben is.


Jellem:
Külsőre barátságosnak tűnik de valójában egy igazi rabszolga hajcsár. Élvezi ha dolgozni látja társait. Szereti ha tartoznak neki az emberek de a tartozásokat ritkán hajtja be inkább szereti indoknak használni arra az esetre ha ártani próbálnának neki vagy olyasmire kényszeríteni amit nem szívesen csinál. Gyanakvó természetű. Gyakran mereng el és mindenben a hasznot keresi. Nagyon könnyen rábírja az embereket saját céljainak megvalósítására.



Előtörténet:
Mint minden kisgyermek én is azt hittem hogy az élet határtalan boldogság és játék, de tévedtem. Az életben mindenkinek magának kell megszenvednie mindenért amije csak van, irigy kapzsi módon. Olyan nem létezik hogy valami ingyen van, mindenért kisebb nagyobb árat kell fizetni. Akik pedig nem fizetnek azok mocskos tolvajok akiket a közösség kitaszít és éveket kell dolgozniuk hogy visszakerüljenek a megérdemelt társadalmi helyükre.
Egészen hat éves koromig egy komoly betegségem végett kórházban voltam. Szüleim éjjel-nappal dolgoztak, munkamániásak voltak. Egy ideig az orvosaim és az ápolók abban a hitben ringattak hogy mindent értem tesznek. Azonban ezeket a kedves szavakat is csak azért mondták nekem mivel a szüleim hatalmas összegeket fizet nekik. Rengeteg időm volt megfigyelni az emberek viselkedését. Ahogyan saját céljaik megvalósítása érdekében bármit megtesznek. Undort éreztem. Miért kell mindenkinek egy maszk mögé rejtőznie csak azért hogy boldog lehessen? Erre a kérdésre máig nem találtam meg a választ. Hetedig születésnapom előtt pár nappal szabadultam meg a kórház láncaitól, távozásom alkalmával a főorvos és az ápolók egy része kikísért az épületből és közösen búcsúztak el tőlem. Jó színben akartak tűnni apám előtt ugyanis ő egy hatalmas cég vezérigazgatója és támogatást remélnek tőle. Szégyen. Ha nem születtem volna gazdag családba akkor már ellátást sem kaptam volna.
Az iskola megkezdéséig egyetlen barátom sem volt, próbáltam mindenkitől minél jobban elszigetelni magam és a saját kis számítógépes világomba rejtőzködni. Azonban iskolába kényszerültem menni mivel szüleim arra a döntésre jutottak hogy a magán úton történő tanulásommal nem fogok tudni kapcsolatokat kiépíteni és később nem tudom majd rendesen vezetni a cégüket. Mintha nekem szükségem lenne arra a cégre. Az én véleményem sosem érdekelte őket. Az iskolában is folytattam a megszokott életemet, majdnem hogy szellemként léteztem az osztályteremben, se a tanárokat se a diákokat nem érdekeltem különösebben. Azonban egy nap odajött hozzám az egyik srác az osztályból és megkért hogy csatlakozzam hozzá egy játékban. Nagyszerűen éreztem magam vele, a barátomnak tekintettem. Teltek múltak a napok egyre több időt töltöttünk együtt. Boldog voltam. Ő volt az első akiben igazán meg tudtam bízni. Nemsokkal középiskola előtt valaki betört a házunkba. Egy rejtély volt hogy hogyan tudott bejutni és nap mint nap visszalátogatott és lopkodta az értékeket. Egy hónap telt el mire a rendőrök elkapták. Talán jobb lett volna ha sosem tudom meg hogy ki volt a tolvaj. Az a személy akiben feltétel nélkül megbíztam elárult és meglopott. Középiskola megkezdése előtt elköltöztünk és az Umesato középiskolában folytattam tanulmányaimat. Egy teljesen új élet és környezet. Eldöntöttem hogy más életet fogok élni. Felvettem a saját kis maszkom és új elvet követtem. Soha semmit sem adok vagy teszek ingyen. Teltek múltak a napok éppen az ebédlő felé tartottam amikor egyik felsőbb éves intett nekem. Odamentem hogy megkérdezzem mit szeretne. Egy különleges programot szeretett volna mutatni nekem. Természetesen a program neve után ott is hagytam azzal a szöveggel hogy megszerzem magamnak. De ez nem így történt az interneten egy szót sem találtam róla és a boltban pedig hülyének néztek hogy egy "nem létező" dolgot keresek. Egyre inkább érdekelt hogy mi is lehet az a program. Másnap első dolgom az volt hogy felkeressem és megszerezhessem magamnak. Az ebédlőben találkoztam össze vele egy szó nélkül nyújtotta felém a kábelt. De mielőtt csatlakoztattam volna megkérdeztem mit szeretne érte. A válasza csak annyi volt hogy ha sikerül telepíteni akkor majd kér tőlem egy szívességet. Mire észbe kaptam már ott ültem vele szemben és vártam hogy megkezdődjön a telepítés. Először egy játéknak tűnt. "A telepítés sikeresen megtörtént!" Ez a felirat várt alig 5 perc elteltével. De mivel becsengettek ezért visszaindultam a tanterembe. Aznap éjjel rettenetes rémálmom volt. Egy kórházi ágyhoz voltam láncolva, körülöttem pedig a tanáraim és ápolóim sorakoztak akiknek a szüleim hatalmas összegeket kezdtek el fizetni. Látszólag senki sem látott engem, és hallani sem hallottak. Mintha egy szellem lennék. Miután a pénzüket megkapták azt az utasítást kapták apámtól hogy ne legyen semmi probléma velem. Ezt utáltam a legjobban mindenki csak a pénzt látja és azért cselekszik. Hányinger fogott el.